Dánia-Magyarország 0-1
Jobbak vagyunk a csoportelsőnél?

2009. 10. 17. Az első felkészülési meccs a 2012-es Euróra...
A dánok megmutatták, hogyan illik elkezdeni egy tétmeccset (ebben az esetben egy tét nélküli, de mégiscsak vb-selejtezőt): az első pillanattól kezdve fergeteges rohamokat vezettek. Muszáj volt így tenniük, mert lépten-nyomon azt hangoztatták a találkozót felvezető nyilatkozataikban, hogy fiesztára készülnek.

Szerencsénkre azonban Babos Gábor - akárcsak Portugáliában - remekelt, így érintetlen maradt a kapunk, túléltük a kezdeti hazai rohamokat. Több mint 10 percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a válogatott kijöjjön a szorításból.
Biztatóbb percekkel telt el a 10. és a 20. percek közötti időszak, mert már rúgtunk szögleteket, Buzsáky ígéretes szabadrúgáshoz jutott, ráadásul jó helyre ment a labda a lövése után, de sajnos a sorfal nagyon magasra ugrott így az egyik fej blokkolt.
Utána ismét meleg pillanatokat élhettünk át, de arra a félelemre, hogy gólt kapunk, a gyógyírt jelentette, amikor a "Ria, Ria, Hungária!”" uzdítást hallottuk. Bizony voltak olyanok, akik az utolsó, tétnélküli vb-selejtezőre (amely egyben a közelgő Eb-selejtezők első felkészülési meccse is volt) is elkísérték a csapatot. Ők majd beugrottak a pályára akkor, amikor Rudolf nagyszerű átadása után (igaz, hogy egy dán védő még beleért az átadásba, de nekünk akkor is tetszett) Buzsáky magabiztosan helyezett a hazaiak kapujába. Ennek köszönhetően előnnyel mehettünk az öltözőbe a szünetben, ez idő alatt a bokáját fájlaló Tóth Balázs állapota miatt izgulhattunk.
A Genk középpályása visszajött arra a második félidőre, amelyet a dánok még nagyobb elánnal kívántak elkezdeni, amit jelzett, hogy a középpályás Enevoldsen helyett a támadó Sören Larsen folytatja. Próbáltak is nyomni a hazaiak, Babosnak volt, hogy ismét "nyújtózkodnia" kellett, de az a támadás, amelynek a végén Torghelle átadása után Varga lövésébe vetődött bele önfeláldozóan az egyik védő, volt a legtökéletesebben megkomponálva.
Már egy órája tartott az összecsapás, és egy pillanatig sem lehetett azt érezni a játékosainkon, hogy nem vonatkoztattak el a pályán a Gera-ügytől. Azért küzdöttek a pályán, hogy bebizonyítsák: nem véletlenül produkáltak teltházat a Puskás-stadionba és, hogy nem a véletlen műve az, hogy az eredeti, reális célkitűzéseket teljesítve, az októberi két idegenbeli meccsre úgy készülhettek, hogy van esélyük annak a második helynek a megszerzésére, amelynek az elérésére a sorsolásnál nem minket tartottak a fő esélyesnek.
A fejlődés egyik jele volt az a támadás, amely végén Bodnár beadása után a mezőny egyik üde színfoltja, Varga József pörgetett a lécre.
A lelátóról egyre többet hallatszott fel harsány füttyszó, ami azt jelentette, hogy a publikum elégedetlen Morten Olsen válogatottjának a teljesítményével.
Az utolsó percekre még bőven maradtak izgalmak, előbb Babos védett egy átlövést emberfeletti bravúrral, majd Dzsudzsák emelése miatt emelkedett a szívverésünk, akárcsak Juhász mentésénél.
A győzelemnek persze örülünk, de már most lefogadjuk, hogy hamarosan megjelennek a "láttunk biztató jeleket", vagy az "ezen az úton kell folytatnunk" felütésű nyilatkozat, és hogy " kétség nem fér hozzá, hogy a válogatott előrelépett"...
A 4. helyről a 4.helyre...
(forrás: nb1.hu)

« Vissza az el?z? oldalra